Mire van ráhatásom, és mire nincs?Ez a kérdés megvàltoztathatja az életminőséged, ha nem csak egyszerűen átgondolod
,,Az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: azt a végső emberi szabadságjogot, mely szerint eldöntheti, hogyan álljon hozzá az adott körülményekhez."
Viktor Frankl
Ha arra összpontosítunk, amit képesek vagyunk befolyásolni, és emellett elfogadjuk, hogy mi az, amit nem irányíthatunk az formálhatja az autonómia megélését, a kontroll észlelését, az énhatekonyság érzését és a jóllétet.
Ez a megközelítés nem a nehéz érzések tagadásáról szól, önmagában pedig nem is helyettesítheti azok feldolgozását.
Arra kínál lehetőséget, hogy felfedezhesd, mi az, amire képes vagy, hogy ez aztán a bizoonytalanság útvesztőiben stabil kapaszkodót jelenthessen számodra. Amikor egy érzelem fájdalma még túl nagy ahhoz, hogy szembenézzünk vele, akkor az apró rutinokon keresztül vigyázhatunk magunkra.
Észlelt kontroll: rajtunk múlik a siker, vagy a szerencsén?
Azok az emberek, akik úgy érzik, hogy az események kimenetele a saját cselekedeteiktől függ – nem pedig a szerencsétől vagy külső tényezőktől –, általában elégedettebbek az életükkel, és alacsonyabb szintű szorongást és depressziót tapasztalnak.
Fontos azonban, hogy ez az észlelés nem egy passzív, fix dolog: erősíthető azzal, ha következetesen azokra a dolgokra irányítjuk a figyelmünket és erőfeszítéseinket, amelyeket valóban befolyásolni tudunk. Már apró, ismétlődő kontrollélmények is elegendőek ahhoz, hogy az ember szemlélete passzívról cselekvővé váljon.
Önhatékonyság: az abba vetett hit, hogy képesek vagyunk kívánt eredményeket elérni
Amikor az emberek a kontrollálható tényezőkre hatnak, és ennek kézzelfogható eredményét látják, erősödik a saját képességeikbe vetett hitük. Ez egy önmagát erősítő folyamatot indít el: a cselekvés sikerhez vezet, a siker megerősíti a hitet, a hit pedig további cselekvést ösztönöz. Idővel ez növeli a kitartást, a rugalmasságot és a teljesítményt különböző élethelyzetekben.
És hogy mi számít sikernek? Egy nehéz napon bizony egy megvetett ágy, egy fogmosás vagy az öngondoskodás bármilyen megnyilvánulása is abszolút ebbe a kategóriába írandó.
Autonómia: a választás szabadsága, már a lehetô legkisebb dologban is
Az autonómia nem pusztán a korlátlan választási lehetőségekről szól, hanem arról, hogy cselekedeteinket saját döntéseink eredményeként éljük meg. Még korlátozott helyzetekben is kielégítheti ezt az igényt az, ha megválasztjuk, hogyan reagálunk, vagy mire összpontosítjuk az erőfeszítéseinket. Amikor a kontrollálható tényezőkre fókuszálunk, nagyobb eséllyel érezzük magunkat életünk aktív alakítójának, ami támogatja a belső motivációt és a pszichológiai jóllétet. Ezt a szemléletet képviselte Edith Eva Eger és Viktor Frankl is.
Van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan. - Edith Eva Eger
10 perc séta: üzenet önmagunknak, hogy a tehetetlenség véget érjen
Az ismételten kontrollálhatatlannak megélt helyzetek tehetetlenséghez vezethetnek, amikor az egyén akkor sem próbálkozik, amikor már lenne lehetősége a befolyásolásra. A befolyásolható területek tudatos keresése és az ezekre irányuló cselekvés segít ennek ellensúlyozásában és helyreállítja a cselekvőképesség érzését.
Itt sem világmegváltásban gondolkodunk: ha egy borzasztó napba belefér egy nyújtózkodás, 10 perc séta, egy tápláló étel, az máris azt üzeni a testednek, hogy van élet, érdemes felkelni. Ezzel szemben ha az egésznapos passzivitás nem valódi pihenés, azt üzenheti: nem érdemes felkelni, ezzel tovább erősítve a negatív spirált.
Változó énkép és önbizalom
Az emberek részben saját viselkedésük megfigyelése alapján következtetnek arra, hogy kik ők. Ha a viselkedés következetesen kezdeményező, problémamegoldó és a befolyásolható tényezőkre irányul, az identitás fokozatosan ezekhez a jellemzőkhöz igazodik. Az egyén úgy kezd tekinteni magára, mint aki képes hatni a környezetére, aktív és kompetens. Mindez olyan pozitív érzésekkel járhat, mint az öröm, hála, büszkeség.
Fontos mindebben az egyensúly, hiszen a kontroll túlzott hangsúlyozása visszaüthet, ha az egyén olyan dolgokért is felelősséget vállal, amelyek valójában kívül esnek a befolyásán.
Hétről hétre megjelenni a pszichológusnál önmagunkért egyfajta rutin lehet – kikötő az érzelmi viharokban, amely segíthet abban, hogy idővel magunk is megteremthessük ezt a stabilitást.
Pszichológusként biztonságos térben, a személyközpontú tanácsadás, az irodalomterápia és a képzőművészetterápia eszközeivel kísérhetem, hogy megérthesse, mi történik Önben, és megtalálhassa a saját utját.
Ha úgy érzi, jól jönne a támogatás, írjon bizalommal, egyeztessünk időpontot.
