
Korábbi csoportok
A hónap lelki jelentésere hangoló folyamatos rendszerességű alkalmak
A sötétség megszelídítése - novemberi irodalomterápia, hogy lehessen helye annak, ami nehéz
Tündérország szívemben - decemberi irodalomterápia a saját csoda nyomában
Úttaláló irodalomterápia - januári alkalom útkeresőknek
"Mondd, mire vágysz igazán" - februári irodalomterápia a kibontakozás nyomában
"Kimondhatatlan vágyom azt a percet, amelyben élek" tavaszi irodalomterápia az idő és jelenét nyomában
Újrakapcsolódó irodalomterápiás önismereti csoport
A 7 alkalmas zárt önismereti csoport célja az volt, hogy a résztvevők önismerete mélyülhessen, ezáltal jobban kapcsolódhassanak önmagukhoz, egymáshoz és az őket körülvevő természethez, illetve az adott hónap lelki vontakozásaihoz. Az alkalmak során kortárs szövegekkel, képzőművészetterápiás- és írásgyakorlatokkal, asszociációs kártyákkal dolgoztunk, a két alkalom közötti otthoni feladatokban pedig lehetőség nyílt a természethez való kapcsolódásra is.
A csoporttagok visszajelzései alapján:
- könnyebbé vált számukra megélni az őszi és téli hónapokkal járó fokozódó sötétséget és hideget, változott az évszakokhoz való viszonyuk, enyhült a szorongás
- könnyebben kapcsolódtak az irodalmi szövegekhez, és a csoporton kívül is szívesen fordultak hozzájuk, az írásgyakorlatok által pedig új utak nyíltak meg
- a folyamat végére érve egyre inkább csoporttá vált a csoport, egyre mélyebbé váltak a megosztások, és egyre több ponton kapcsolódtak a csoporttagok a különbségekkel együtt is
Segítői identitás fókuszú irodalomterápiás önismereti csoport pszichológushallgatóknak
Szakdolgozati munkámként pszichológushallgatók számára tartottam 7 alkalmas zárt csoportot. Az elsődleges kitűzött csoportcél a szakmai önismeret mélyítése volt, azaz annak elérése, hogy a csoporttagok feltérképezzék, hogy mi mindent foglal magába a szakmai identitásuk, milyen motivációk, félelmek és erősségek kötődnek hozzá. Az alkalmak során főként kortárs irodalmi szövegekkel, asszociációs kártyákkal és képekkel, illetve saját írásokkal dolgoztunk, de helyet kaptak a kinder figurák is. Az önismereti csoport hozadékaként a csoporttagok olyan új utakra léptek, ami azt is jelentette, hogy Önmaguk és vágyaik felé fordultak - új önismereti folyamatba kezdtek, költözek, Erasmus pályázatot adtak be. Kirajzolódott az is a beszámolókban, hogy milyen fontosnak bizonyult a résztvevők számára az az önmagukra szánt idő, és az ezalatt elért nyugalom, amit a csoport jelentett.
Visszajelzések, arról, hogy mit kaptak a résztvevők a csoporttól:
"Nagyon régóta nem tudtam befelé figyelni, lelassulni annyira, hogy érdekeljen, hogy miket érzek, mi esik jól, mi tölt el boldogsággal, csak mentek a napok. Újra tudtam gondolni az életem ritmusát."
"Még több magabiztosság a szakemberi léthez, amiben az a gondolat segít, hogy folyamatosan fejlődünk és hogy közel tudom engedni magamhoz azt a gondolatot, hogy eljutok majd arra a pontra, hogy jó szakembernek gondolom majd magam!"
Támogató csoport idősek otthonában élő személyek hozzátartozói számára
A 7 alkalmas, kétheti rendszerességű zárt csoport célja az volt, hogy egy olyan biztonságos és megtartó közeget jelenthessen a résztvevők számára, ahol lehetőségük nyílik nehézségeit sorstársaikkal megosztani, és akár egymástól tanulni, információt nyújtani. A tematikában a hozzátartozó állapotával kapcsolatos nehéz érzések (pl. szégyen, bűntudat, düh, szomorúság, félelem) felismerése és kifejezése mellett fontos szerepet kaptak a segítségkéréssel kapcsolatos egyéni vélekedések és érzelmek is, illetve az anticipált gyász, az elfogadás és a szellemi örökség is. Büszke vagyok a csoporttagokra, hogy bele mertek vágni egy önismereti folyamatba, úgy, hogy ez számukra valami teljesen új és ismeretlen volt, és vállalták egymás előtt a sebezhetőségüket, önmaguk előtt pedig mindazt a munkát, ami a nehéz érzéseinkkel való szembenézéssel jár együtt. A legnagyobb öröm számomra az, hogy sorstársakra találhattak, tanulhattak egymástól, valamint legalább egy rövid időre félretehették nehézségeiket, megoszthatták azokat másokkal, és legalább egy lépéssel közelebb kerülhettek az elfogadáshoz.
A visszajelzések alapján így élték meg a hozzátartozók a csoportot:
"Jó volt együtt beszélgetni és együttérezni a hasonló élethelyzetben lévő csoporttagokkal… Örülök, hogy csoporttag lehettem: lelkileg megerősödve, jobban érzem magam. Köszönöm!"
Az alkalmakban leginkább szerették:
"A nyílt kommunikációjú megnyilvánulásokat, a bizalmat, az őszinteséget, az empátiát, az egymás segítésére és erősítésére igyekvő akaratot."
"Mindenki gondtalanul mondta el a saját problémáját, még azt is, amit talán családon belül nem mondana el."
Amit a jövőben induló csoport csoporttagjainak javasolnának:
"Vágjanak bele! Egy kis közösség tagjai lesznek…és egymástól sokat tanulhatnak."
Folyamatos irodalomterápiás foglalkozások idősek otthonában élő személyek számára
1,5 éven keresztül heti rendszereséggel tartottam 1 órás irodalomterápiás foglalkozást, amelynek célja elsősorban az volt, hogy egy megtartó és elfogadó közeget biztosítson a résztvevők számára, ahol pozitív érzelmeket élhetnek meg, de lehetőségük nyílik nehézségeiket is megosztani egymással. Ugyanakkor, az életünk végéig történő tanulást szem előtt tartva, a résztvevők lehetőséget kaptak az önmagukról és a világról való új tudás elsajátításához is.
A foglalkozások magára a nagybetűs életre, és annak ciklikusságára fűzödtek fel. Kiemelt szerepe volt a múltbéli kedves vagy éppen nehéz emlékek felidézésének a lélek dolgait kihangosító művekkel, egy-egy olyan tematikát elővéve, mint a szerelem, szülő és nagyszülő szerepek, utazás, háziállatok. A múltra a jelenből való visszatekintés által a résztvevők lehetőséget kaptak a történtek és önmaguk újradefiniálásához. Az adott hónap, a hozzá kapcsolódó jeles napok és hagyományok beemelése lehetővé tette a ciklikusság elmélyítését, valamint az összekapcsolódás a természettel, a világgal, egymással, a jelen pilanattal és közeljövő reménysugaraival.
A 1,5 év alatt sokat változott a csoport összetétele. Egymás megismerése, az idősotthonokban gyakran érzett magány enyhítése is fontos szerepet kapott, hogy az idősek azt érezhessék, csoporttársaikban sorstársakra és valódi kapcsolódásokra találhatnak. Egyes csoporttagok a kezdetektől a végéig résztvettek, néhányan később csatlakoztak, és volt, akiktől el kellett búcsúznunk - így a megemlékezések is helyet kaptak a folyamatban, hiszen a múlandóság ellenére is szükségünk van kapcsolatokra.
