Az őszi időszakra való felkészülést megkönnyítheti számunkra, ha végignézünk az elmúlt időszakon, és továbbvisszük a hidegebb napokba azokat a pillanatokat, amik melegséggel tölthetnek fel bennünket. 

Lelki éléskamránk feltöltésére hívlak most!

,,... a múlandóságnak e bűvös napjaiban, inkább, mint a friss áprilisban, a lángoló júliusban, közvetlenül át tudok élni valamit: az élet megdicsőülését. Az az arany, ami az égen és a levegőben ragyog, nem természeti jelenség. A megdicsőülés aurája fénylik az érett föld körül. S ebben a világ fölötti tündöklésben, a halál küszöbén, de az élet csúcsán, amikor érett, mézes békében már szenvedély s erőszak nélkül a természet önszántából szórja el egész vagyonát, ebben a megnyugodott szépségben minden alkalommal megérik belül is valamilyen rejtélyes gyümölcs. Valahányszor az aranynapok elkövetkeznek, én elindulok, hogy létükben részesüljek, mindig kapok valamilyen belátást, mintha az év munkája akkor érett volna meg, és szüretelésre készen állna." 

Hamvas Béla: Aranynapok (részlet)

Úgy gondolom, a legtöbben legalább néha úgy érezzük, sehol sem tartunk ahhoz képest, amit megálmodtunk magunknak. De mi a helyzet, ha végignézünk azon, hogy valójában mennyi mindent megvalósítottunk abból, amit tavaly ilyenkor elterveztünk?

Azt hiszem, mindenki találhat legalább egy dolgot, amihez akkor és ott nagyon nagy bátorság kellett, és igazán hálás lehet önmagának, amiért véghez vitte, amit eltervezett. Legyen az bármilyen apróság. A készségek, amik lehetővé tették mindezt, már a tieid, és bármikor segítségül hívhatod őket a jövőbeli nehéz helyzetekben is. Vedd sorra őket!

Ősz - elmúlás - elengedés

Hogy mit engedj el? Az arra vonatkozó elvárásodat önmagad felé, hogy előbb-utóbb tudnod kellene mindent elengedni, mindenen túljutni.

Vannak olyan dolgok az életünkben, amik esetében az idő ugyan enyhítheti a fájdalmat, de továbbra is fájhatnak. Fontosak voltak számunkra. És ez teljesen normális.

Ilyenkor sokkal fontosabb lehet, hogy képesek legyünk megbékélni a történtekkel, mintsem, hogy mindenáron megpróbáljuk "elengedni". Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni a történteket azok fájdalmával együtt, szükségünk van arra, hogy értelmet tudjunk adni azoknak. Amikor valamilyen súlyos, negatív esemény történik velünk, azt érezhetjük, hogy az egész teljesen értelmetlen, a világ megszokott rendje felborult. Ugyanakkor, a lelki jóllétünkhöz elengedhetetlen, hogy idővel képesek legyünk a történteket koherens módon beilleszteni az élettörténetünkbe.

Abban, hogy rendszerezzük, átkeretezhessük, és elbeszélhessük a velünk történteket, az alkotás sokat segíthet. Ezáltal lehetővé válik, hogy azt érezzük, egy kaotikus világban sikerült rendre találnunk, és visszavennünk az irányítást az életünk felett. Újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk, és összeségében az élet élhetőbbé válik.