Kutya a rendelőben: Az ember-állat kapcsolat helye a pszichoanalitikus gondolkodásban

Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. (Márai Sándor)

Ahogyan Freud is utal erre egy levelében (1970), egy állattal amiatt alakulhat ki rendkívüli módon mély szeretetteljes kapcsolat, mert időről időre emlékezteti az embert a létezés önmagáért való szépségére. Az állatok egyszerűségük által arra mutathatnak rá, hogy az élet szépsége annak ciklikusságában, a jelen megélésében rejlik. Ha engedjük, tanítóinkká válnak az állatok; ahogyan egykor a sámánok is hozzájuk fordultak az univerzum titkainak megértésért, úgy a jelen emberének is szüksége lehet tanításukra, talán jobban, mint valaha. Az állatokkal való kapcsolódás során nemcsak a természethez kapcsolódunk, hanem önmagunkhoz is, valamilyen közös ősi tudáshoz. Amikor mindenhonnan áramlik felénk az információ, de a szavak érzelmektől mentesek, egyszerre különlegesen szép és nehéz szavak nélkül, a legmélyebb érzelmeken keresztül kommunikálni valakivel. Ez az, amit az állatokkal való kapcsolat lehetővé tesz az ember számára. A legjobb esetben az állattal való kapcsolat az ember számára valami teljesen egyedit jelenthet, kihathat a világgal való kapcsolatára, és elősegítheti a fejlődését.

Bővebben:

https://imagobudapest.hu/wp-content/uploads/2020/11/4-Vukov-Kovary.pdf