Míg az újévi fogadalmak az azonnali kifelé cselekvésre ösztönöznek, a valóságban a január erőgyűjtésre és a szunnyadó vágyak lassú ébredésére hív, ahogyan a magok is békésen alszanak a föd belsejében a tavaszra várva. Így nem csoda, hogy nem kis feszültséget kelthet bennünk a sürgetettség érzése.

Miután kialudtak a karácsonyi fények, a hátralévő téli hónapok egyszerűen üresnek tűnhetnek. Mi sem könnyebb, mint hirtelen sok-sok új céllal elterelni a figyelmünket a szorongásról, amit az üresség érzete okozhat bennünk.

De az évkezdés nem kell, hogy a pörgésről és a berobbanásról szóljon.

Az üres tér adta szabadság egyszerre félelmetes és felszabadító, hiszen rajtad áll, hogy mit kezdesz ezzel a térrel. Arra hívlak, hogy találj otthont Önmagadban: töltsd meg ezt a teret pihenéssel és befelé figyeléssel - a valódi vágyaid feltérképezésével.

Még mindig van időd áttekinteni az elmúlt évedet, és reflektálhatsz arra, hogy mi mindenre vágysz az elkövetkezőkben. Vízkereszt a fény születését is jelenti - de nappalok is fokozatosan kezdenek egyre hosszabbá válni, a változás alig észrevehető, majd egyszer csak arra eszmélünk, hogy egyre tovább tart a világosság.

Azaz, a benned végbemenő változás akkor is számít, ha nem látványos a külvilág számára.

Viszonyom a változáshoz

Hogyan viszonyulsz a változáshoz?

A változás együtt jár a régi dolgok elengedésével is. Mit engedsz el?

A várt változás is hozhat nehézségeket. Mennyire vagy megengedő és türelmes?

Ahelyett például, hogy azonnal kitűznéd, hogy elkezdesz rendszeresen mozogni, kérdezd meg magadtól, hogy mit jelent neked a mozgás?

Hogyan esnek a testednek és a lelkednek a különféle mozgásformák?

Egy-egy mozgásforma mit ad, és milyen nehéz nehézséget hordoz?
Kinek a vágya valójában ez a cél? Ha a tiéd: Melyik énrészed szeretné elérni?