Irodalomterápiás csoportok
A sötétség megszelídítése: novemberi egy alkalmas irodalomterápia, hogy legyen tere annak, ami nehéz
Mi az az irodalomterápia?
Az irodalomterápia során valamilyen szöveggel dolgozunk – ez nem kell, hogy szépirodalmi mű legyen, lehet akár egy dalszöveg vagy saját írás is. Amellett, hogy a szöveggel való munka esztétikai élményt is nyújt, hídként szolgál a csoporttagok, a csoporttagok és a csoportvezető, illetve a csoportvezető és annak saját belső világa között, mivel könnyebbé teszi az érzelmek és gondolatok felismerését, megfogalmazását.
Az írás aktív, önkifejezést segítő eszközként szolgál, amely azáltal hat, hogy lehetővé teszi az egyén számára, hogy a nehéz érzéseit és gondolatait szavakba öntse és kívülre helyezze, mindeközben pedig mondandójának struktúrát és koherenciát kölcsönözzön. Ahogy a nehézségek kívülről szemlélhetővé válnak, tőlük eltávolodva könnyebb elfogadni őket, megoldást találni rájuk. Azáltal, hogy az egyén a történet írójává és szerkesztőjévé válik, úgy érezheti, visszavette az irányítást élete felett. (Béres, 2017, p. 120, 2022, p. 32).
Az irodalmi szövegekkel való munka és az írásgyakorlatok mozgósítják a kreatív ént, és így még inkább elősegítik az önkifejezést, olyan csatornákon keresztül, ami nem minden csoportterápiás formára jellemző. Az írás és az olvasás a hétköznapoktól eltérő, lelassult működést kíván meg, ami segítheti a befelé figyelést, megvédhet a stressztől. A felhasznált szövegek projekciós felületként szolgálhatnak a saját érzések és gondolatok számára. Az irodalomterápia esztétikai élményt is nyújt a csoporttagok számára (Béres, 2022, p. 26).
Mi az az önismereti csoport?
Az önismereti csoport olyan kiscsoport, amely célja a csoporttagok személyiségének önmaguk és környezetük számára is kedvező irányba történő fejlesztése a csoporttapasztalatok által (Rudas, 2016, p. 10).
Az önismereti csoportok (a teljesség igénye nélkül) rendelkeznek a maguk specifikus hatótényezőivel, mint például (Yalom, 1970/2001, p. 15 ):
- Egyetemesség: A csoporttagok gyakran érzik úgy, hogy egyedül vannak problémáikkal, amiket elfogadhatatlannak ítélnek meg. A csoport megcáfolhatja ezt, hatására a résztvevők közelebb érezhetik magukat a világhoz.
- A primér családi csoport korrektív összegzése: A csoport hasonlít a családhoz, hiszen vannak benne tekintélyszereplők, idősebb és fiatalabb tagok, nők és férfiak, stb. Amellett, hogy a tagok újraélhetik családi konfliktusaikat, azok korrektív emocionális élménnyé is válhatnak. Tehát nem a már berögzült minták ismétlődnek meg újra, hanem a csoportvezető és a tagok biztatják az új viselkedések, szerepek feltérképezésére az egyént.
- Szocializációs technikák kifejlesztése: A csoport visszajelzései rádöbbenthetik az egyént arra, hogy milyen benyomást kelt másokban, és a csoport biztonságos légkörében van tere annak, hogy a viselkedésein változtatni próbáljon.
- Utánzó viselkedés: A csoporttagok a csoportvezető és a többi tag viselkedését felhasználhatják önmaguk megformálásához, például az egyik tag őszinte önfeltárása a többieket is mélyebb megosztásra bíztathatja.
- Interperszonális tanulás: Abban, ahogyan magunkat látjuk, a külső visszajelzéseknek nagy szerepe van. A személyiség szinte teljesen a fontos személyekkel folytatott interakciók eredménye. A csoport szociális mikrokozmoszként szolgál, azaz azok a maladaptív viselkedési formák, amelyeket a tagok a csoporton kívül alkalmaznak kapcsolataikban, egy idő után a csoportban is megjelennek. A csoport visszajelzéseinek fontos szerepe van abban, hogy az egyén változtasson az önmagával kapcsolatos, torzított berögződésein. Emellett a korábban már említett korrektív emocionális élmény is hat arra, ahogyan a személy magát látja. Az értelmi belátás nem elégséges, az érzelmi komponensre is szükség van. Amikor egy csoporttag valamilyen erős, negatív, szégyenteljes élményt megoszt a többiekkel, és azok elfogadóan reagálnak rá, akkor képessé válik a szabadabb interakciókra és a mélyebb önfeltárásra. Tehát a csoport biztonságos, elfogadó, ítélkezésmentes környezetében a családi sebek felülíródhatnak.
- Csoportkohézió: A csoportkohézió lényege a csoporttagok összetartozásérzésében van, és ez az a tényező, ami szükséges a korábban felsorolt tényezők optimális működéséhez. A résztvevők a csoportban elfogadást és mély, őszinte, jelentőségteljes önfeltárást tapasztalnak meg a többiektől, valamint úgy érezhetik, fontosak a többi tagnak, mindez pedig kulcsfontosságú a változásban és a gyógyulásban.
Az önismereti csoportok egyéni folyamat kiegészítéseként is szolgálhatnak, a kettő nem zárja ki egymást - de elengedhetetlen, hogy ez mindkét szakember beleegyezésével történjen.
Korábbi csoportok
Segítői identitás fókuszú irodalomterápiás önismereti csoport pszichológushallgatóknak
Szakdolgozati munkámként pszichológushallgatók számára tartottam 7 alkalmas zárt csoportot. Az elsődleges kitűzött csoportcél a szakmai önismeret mélyítése volt, azaz annak elérése, hogy a csoporttagok feltérképezzék, hogy mi mindent foglal magába a szakmai identitásuk, milyen motivációk, félelmek és erősségek kötődnek hozzá. Az alkalmak során főként kortárs irodalmi szövegekkel, asszociációs kártyákkal és képekkel, illetve saját írásokkal dolgoztunk, de helyet kaptak a kinder figurák is. Az önismereti csoport hozadékaként a csoporttagok olyan új utakra léptek, ami azt is jelentette, hogy Önmaguk és vágyaik felé fordultak - új önismereti folyamatba kezdtek, költözek, Erasmus pályázatot adtak be. Kirajzolódott az is a beszámolókban, hogy milyen fontosnak bizonyult a résztvevők számára az az önmagukra szánt idő, és az ezalatt elért nyugalom, amit a csoport jelentett.
Visszajelzések, arról, hogy mit kaptak a résztvevők a csoporttól:
"Nagyon régóta nem tudtam befelé figyelni, lelassulni annyira, hogy
érdekeljen, hogy miket érzek, mi esik jól, mi tölt el boldogsággal, csak mentek
a napok. Újra tudtam gondolni az életem ritmusát."
"Még több
magabiztosság a szakemberi léthez, amiben az a gondolat segít, hogy
folyamatosan fejlődünk és hogy közel tudom engedni magamhoz azt a gondolatot,
hogy eljutok majd arra a pontra, hogy jó szakembernek gondolom majd magam!"
Támogató csoport idősek otthonában élő személyek hozzátartozói számára
A 7 alkalmas, kétheti rendszerességű zárt csoport célja az volt, hogy egy olyan biztonságos és megtartó közeget jelenthessen a résztvevők számára, ahol lehetőségük nyílik nehézségeit sorstársaikkal megosztani, és akár egymástól tanulni, információt nyújtani. A tematikában a hozzátartozó állapotával kapcsolatos nehéz érzések (pl. szégyen, bűntudat, düh, szomorúság, félelem) felismerése és kifejezése mellett fontos szerepet kaptak a segítségkéréssel kapcsolatos egyéni vélekedések és érzelmek is, illetve az anticipált gyász, az elfogadás és a szellemi örökség is. Büszke vagyok a csoporttagokra, hogy bele mertek vágni egy önismereti folyamatba, úgy, hogy ez számukra valami teljesen új és ismeretlen volt, és vállalták egymás előtt a sebezhetőségüket, önmaguk előtt pedig mindazt a munkát, ami a nehéz érzéseinkkel való szembenézéssel jár együtt. A legnagyobb öröm számomra az, hogy sorstársakra találhattak, tanulhattak egymástól, valamint legalább egy rövid időre félretehették nehézségeiket, megoszthatták azokat másokkal, és legalább egy lépéssel közelebb kerülhettek az elfogadáshoz.
A visszajelzések alapján így élték meg a hozzátartozók a csoportot:
"Jó volt együtt beszélgetni és együttérezni a hasonló élethelyzetben lévő csoporttagokkal… Örülök, hogy csoporttag lehettem: lelkileg megerősödve, jobban érzem magam. Köszönöm!"
Az alkalmakban leginkább szerették:
"A nyílt kommunikációjú megnyilvánulásokat, a bizalmat, az őszinteséget, az empátiát, az egymás segítésére és erősítésére igyekvő akaratot."
"Mindenki gondtalanul mondta el a saját problémáját, még azt is, amit talán családon belül nem mondana el."
Amit a jövőben induló csoport csoporttagjainak javasolnának:
"Vágjanak bele! Egy kis közösség tagjai lesznek…és egymástól sokat tanulhatnak."
Folyamatos irodalomterápiás foglalkozások idősek otthonában élő személyek számára
1,5 éven keresztül heti rendszereséggel tartottam 1 órás irodalomterápiás foglalkozást, amelynek célja elsősorban az volt, hogy egy megtartó és elfogadó közeget biztosítson a résztvevők számára, ahol pozitív érzelmeket élhetnek meg, de lehetőségük nyílik nehézségeiket is megosztani egymással. Ugyanakkor, az életünk végéig történő tanulást szem előtt tartva, a résztvevők lehetőséget kaptak az önmagukról és a világról való új tudás elsajátításához is.
A foglalkozások magára a nagybetűs életre, és annak ciklikusságára fűzödtek fel. Kiemelt szerepe volt a múltbéli kedves vagy éppen nehéz emlékek felidézésének a lélek dolgait kihangosító művekkel, egy-egy olyan tematikát elővéve, mint a szerelem, szülő és nagyszülő szerepek, utazás, háziállatok. A múltra a jelenből való visszatekintés által a résztvevők lehetőséget kaptak a történtek és önmaguk újradefiniálásához. Az adott hónap, a hozzá kapcsolódó jeles napok és hagyományok beemelése lehetővé tette a ciklikusság elmélyítését, valamint az összekapcsolódás a természettel, a világgal, egymással, a jelen pilanattal és közeljövő reménysugaraival.
A 1,5 év alatt sokat változott a csoport összetétele. Egymás megismerése, az idősotthonokban gyakran érzett magány enyhítése is fontos szerepet kapott, hogy az idősek azt érezhessék, csoporttársaikban sorstársakra és valódi kapcsolódásokra találhatnak. Egyes csoporttagok a kezdetektől a végéig résztvettek, néhányan később csatlakoztak, és volt, akiktől el kellett búcsúznunk - így a megemlékezések is helyet kaptak a folyamatban, hiszen a múlandóság ellenére is szükségünk van kapcsolatokra.
